Egyetlen, ismételjük, egyetlen ilyen sajtótermék sem vette észre azt a globálisan sorsfordító eseményt, amelyre pénteken történt.

Ekkor a NATO-tag Törökország egy olyan biztonsági tömb „dialógus partnerévé” vált, amelynek fő ereje Kína és Oroszország. Az aláírásnál Ahmet Davutoglu török külügyminiszter ezt jelentette ki: „Ez valóban történelmi nap”. Hozzátette: „Most, ezzel a választással, Törökország kinyilvánította, hogy sorsunk ugyanaz, mint a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) országaié”.

Kína, Oroszország, és négy közép-ázsiai ország – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán (pokolba az MTA „Tádzsikisztán” kiejtésével – így a tadzsikok sem ejtik ki országuk nevét) és Üzbegisztán   - 2011-ben hozta létre az SCO-t regionális biztonsági tömbként. Sokan a NATO ellenpontjának tekintik.

Törökország tehát belefáradt azon hosszú-hosszú ideje tartó kísérletezésébe, hogy hiába kopogtat az Európai Unió ajtaján.

Erdogan török miniszterelnök ezt a hiábavaló török várakozást most „megbocsáthatatlannak”  nevezte és azzal vádolta Brüsszelt, hogy nem valódi tárgyaló fél.

Davutoglu pedig kijelentette: „Törökország egy olyan családnak lesz a tagja, amely nem évszázadok, hanem évezredeken át élt együtt”.

A gyengülő, sőt szétesésre ítélt Európai Unió eljátszotta az utolsó esélyét arra, hogy megerősödjön, azaz egy dinamikusan fejlődő Törökországot tagjává fogadjon és ezzel önmagát is megmentse.

E helyett e rothadó unió parlamenti intézményének első embere azzal foglalkozik (lásd mai lapszemlénket ITT), hogy egy budapesti egyetemen - valami rejtélyes kezek - a „zsidó” szót „festik” professzorok ajtajára.

Globális látás? A legsötétebb provincializmus, szűklátókörűség, ostobaság és monomániás összpontosítás éjjel-nappal a „zsidókérdésre” és csatolt témáira. Amelyekbe a Nyugat tényleg belebolondult.

Ordosz műhely

alfahir.hu